2012. március 11., vasárnap

Rügypattanás előtt

Zajlik a munka a gyümölcsösben, elsőként a végtelennek tűnő metszéssel kell megbirkóznunk. Rengeteg a fa, kevés a kéz, az elhúzódó kemény tél miatt viszonylag rövid idő jut rá az idén, de már látjuk a  végét. Ezzel párhuzamosan folyik a fafeldolgozás, favágás is. Meg kell tisztítani a fák közötti sorokat a lemetszett ágaktól, hogy elférjen a traktor a lemosó permetezéskor, ami hamarosan esedékes lesz majd. Erről bővebben akkor.
Eljött az ideje a virágoskert rendbetételének és a zöldséges kialalkításának is.
Elsőként fellazítottam a virágoskert talaját, közben szemügyre vehettem a szorgosan bújkáló tavaszi hagymásokat, nárciszok, tulipánok, jácintok ütik fel fejecskéjüket az ágyásban. Megmetszettem még, ami elmaradt az ősszel, a rózsákon még rajta maradt a takarás, de hamarosan az is lekerül és akkor az összes szabad felüleltet bevetem mustárral, hogy még így gátat szabjak a korai gyomok térhódításának. Ezt néhány hét elteltével, amikor az évelő fűszernövényeket és az egyéves virágokat telepítem, majd beforgatom a talajba, hogy zöldtrágyaként gazdagítsa azt.
A zöldségeskertet az idén Gertrud Franck öngyógyító vegyeskert - módszere alapján fogom művelni. Ennek lényege a természethez leginkább hasonlító termesztés, természetesen, vegyszerek nélkül. A természetben a talaj sosem marad fedetlen, illetve olykor igen, de azt sivatagnak hívják. Tehát a kertben nincsenek ágyások, utak, hanem sorok és sorok követik egyást végig. A területen kialakítottam 23 sort, egyenként úgy 5 méteresek és mindegyikbe spenótot vetettem, ami igen gyorsan kel, így jelzi majd kertem sorait. Azaz sorközeit, merthogy később ezek lesznek a sorközök. Amikor a spenót közti sorokban kikel a tényleges kultúra, a fiatal spenótnövénykék árnyékolnak, ott tartják a nedvességet, nem mellékesen pedig, levelét szedegetve zsenge, salátának való bébispenóthoz jutok vele. A spenótsorok közti távolság 50 cm, minden spenótsor közt van egy "valódi" sor. Amikor ezek a sorok megerősödnek, a spenótot kisarabolom és otthagyom heverni a sorközben, ez lesz a sorok közti talajtakarás első rétege. Erre jön majd a többi, ami szépen ott helyben komposztálódik, de erről akkor majd, ha aktuális lesz. Szóval vissza a hétvége történéseihez. Ezt a módszert követve, a rendes sorok közül azokba, amelyet majd hosszabb távon fogok használni, paradicsom, kabakosok, esetleg káposzta, zeller számára, egyelőre zöldtrágya- és takarónövényként rukolát, mustárt, lóbabot vetettem. A többi sorokba pedig hamarosan kerülnek is az első növénykék. A lényeg, hogy minden egyes sor folyamatosan be legyen vetve, a sorközökön pedig ott legyen a biztonságot adó takaróréteg. Kiemelkedő jelentőséget kapnak így a köztes trágyanövények, mint a mustár, a nitrogénmegkötő lóbab, vagy például a facélia, szebbik nevén mézontófű. A kertem köré, mögé, valamint egy igen jó vízellátottságú (kabakosok, uborka!!) területre éppen ezért szórva vetettem mustárt és mézontófüvet, hogy helyettem kertészkedjenek ott, amíg én máshol vagyok elfoglalva.

És mindezen szép elméletek mellett a leginkább abban reménykedem, hogy idén végre megúszhatom majd a kapálást......

Itt a tavasz, sok munka lesz, csak győzzem feljegyezni. Egyik kedvencem a következő, amit általában március 15-én szoktam elvégezni: az első vetések, valamint a magvetés az idei palántákhoz.