Nem azért hoztam létre ezt a blogot, hogy évente csak egy (esetleg kettő) bejegyzést írjak. Azért csináltam, mert nagyon szeretek írni a szenvedélyemről, a kertészkedésről. Csakhogy időközben a hobbi munkává vált, ami egyfelől szerencsés, mert igazi hivatásom lehet, másfelől viszont egy-egy fárasztó nap után nem igazán vagyok motivált már az írásra, időm sem nagyon van. Ami nagyon jó, hogy mikor minden lelkesedésemet kiirtja a fáradtság, a kudarc, a kilátástalanság, vagy simán csak a rossz idő, akkor beleolvasok a feljegyzéseimbe, és egyszerre irigyelni kezdem azt az embert, aki ezeket írja. Olyankor újra arra kell gondolnom, hogy micsoda csodálatos szerencse, ha valaki nap, mint nap a szabadban, a családja körében növényekkel (és most már állatokkal is) foglalkozhat. Mert a hétköznapok korántsem ennyire rózsásak.
Minden nyáron megfogadom, hogy nem fogom túlvállalni magam. Ha növényekről van szó, én nem ismerek határokat és korlátokat. A legnagyobb munkák idején elátkozom a tavsz ihletett pillanatait, amikoris ennyi különböző zöldséget, virágot, gyümölcsöt vetettünk, ültettünk, telepítettünk. És most, ahogy mindig, minden tavasszal ismét szembetaláltam magam két olyan jelenséggel, ami engem egyszerűen lehengerel. Az első, amikor a gazdaboltban/interneten/katalógusban szembesülök a vetőmagkínálattal. Engem a cipők is lázba hoznak, komolyan, de az az érzés kicsit sem fogható ehhez. A második, amikor a kezembe fogok egy pici magot és tudom, hogy mi minden van benne. Egy világ bújik meg mindben, zöldtömeg, zamatos levelek, vagy éppen bogyók, csodálatos virágtenger, finom ízek, színek, textúrák, egyszerűen egy csoda az egész. Ebben sosem szűnök meg gyönyörködni, és évről évre belesem ugyanabba a "hibába". De most, hogy már szakma, ebből élünk és úgy tűnik némi igény is mutatkozik rá, plusz egyre jobban gépesítve vagyunk, már van mentségem, úgyhogy belevethetem magam.
Az idén komolyabb mennyiségben tervezek gyökérzöldségeket, hagymát, paradicsomot, kabakosokat, vagyis tökféléket, csemegekukoricát és burgonyát, első kísérletem lesz az uborkával, és folytatom az ismerkedést a káposztafélékkel, valamint a babokkal. Mint minden évben, idén is próbálkozom néhány újabb különlegességgel, továbbá a teraszon fűszerek és egyéb balkonon termeszthető növények sokaságával. Egyetlen kompromisszumot kötöttem: virág idén nem (nagyon) lesz. Szívem csücske úgyis a hasszonnövény, majd talán jövőre adunk az esztétikának is. Bár egy szépen gondozott paradicsomágyásnál, virágba borult cukkíninál, vagy piros termésétől roskadozó cseresznyefánál nem sok szebbet tudok elképzelni.
Mindemellett persze alma, körte, szilva, kajszi, őszibarack, cseresznye, birkák, tyúkok, némi bogyósgyümölcs, befőzés, aszalás és persze rengeteg-remgeteg tanulnivaló.
